Lasagna

Gyorsan leszögeznék valamit az olasz konyhával kapcsolatban. Azoknak, akik mirelit pizzákon, Don Pepén és instant spagettin nőttek fel elképzelésük sem lehet, milyen az igazi, eredeti, hamisíthatatlan olasz étel! Ezzel nem minősíteni akarom, sem a Don Pepét, sem mondjuk a Maggi Fix készítményeket, mindkettőből ettem/főztem már nagyon finomat. Tény viszont, hogy a tartósított paradicsomsűrítménynek teljesen más íze van, mint egy szicíliai napon érlelt zamatos paradicsomból és extraszűz olívaolajjal főzött szósznak. Mi viszont annyira hozzászoktunk már a "műanyaghoz", hogy az eredeti talán nem is ízlene, vagy legalábbis rácsodálkoznánk, hogy "jé, ez hát az eredeti olasz recept?"
így történhetett meg, hogy e sorok írója Rómában ette élete legrosszabb pizzáját, Bolognában élete legrosszabb spagettijét és Milánóban élete legrosszabb makaróniját! Mielőtt valaki feltenné a kérdést; Nápolyban nem ettem nápolyit...

   +    i        =












Szóval óvatosan az előítéletekkel és az elvárásokkal ha taljánföldre készülünk, addig viszont alapanyagok tekintetében azzal kell ga(rá)zdálkodnunk, amink van, illetve ami a boltban kapható.

Lasagna


fél kiló darálthűs ( marha vagy gyesznó)
vöröshagyma
gomba
fokhagyma
lasagna lap (készíthetjük magunk is, ha lesz rá igény leírom hogyan kell, de elég macerás, mint minden tészta)
2 dl fehérbor
fél liter paradicsomsűrítmény, vagy ennek megfelelő mennyiségű paradicsom a kertből
só,bors, bazsalikom
sajt


A darálthúst fűszerezzük sóval, borssal, fokhagymával és egy kis hagymával olajon aranybarnára sütjük. A paradicsomsűrítményt 3 nagy kanál petrezselyem, 1 evőkanál cukor, 2 kiskanál só, 1 evőkanál bazsalikom, bors és a bor társaságában 20 percig forraljuk.
Elkészíthetjük "besamelesen" is, ez esetben egy kis hagymát dinsztelünk, rávágjuk a gombát és megpároljuk (ráteszünk egy fedőt és úgy hagyjuk legalább 10 percig). Ha kész, 2-3 evõkanál lisztet 2-3 evőkanál vajat és kb egy deci tejet keverünk bele. Fontos, hogy csomómentesre keverjük!


Ha ez is megvan, fogunk egy szépen kivajazott tűzálló tálat (közismertebb nevén jénai) és  rétegezve egymásra öntjük őket tészta, ragu, tészta, besamel, tészta, ragu, sajt (jó sok) sorrendben. A tetejére mindig ragu kerül, arra pedig sajt. Sütési idő nagyjából 20-25 perc.

Marhahúshoz egyébként nyugodtan használhatunk vörösbort is, amennyiben nem a besameles változat elkészítése mellett döntöttünk. Létezik spenótos lasagna is, de annak ismertetését óvodáskori élményeim miatt inkább meghagyom valaki másnak.
Tálalhatjuk némi salátával és fokhagymavajas pirítóssal.

Kijevi csirkemell

Először is tegyünk tisztába néhány fogalmat! Ugyanez a fejedelmi étek gyakran "kijevi jércefilé"-ként szerepel, így zavarván össze a  Stahl Judit konyháján nevelkedett és a középszerűség mocsarából a sznobság létráján kimászni kívánó egyszeri háziasszonyt. A  félreértések elkerülése végett; JÉRCE: "Fiatal, még nem kotló növendék tyúk v. hasonló szárnyas". CSIRKE: "háziszárnyas". Szinonímák: csibe, jérce, pipi, tyúk. 
Tehát a két jólhangzó elnevezés mögött szerényen megbúvó töltött szárnyashúsból készült eledel valójában egy és ugyanazon fogás.
Sőt, hogy a sznoboknak újabb rossz hírrel szolgáljak; ezen gasztronómiai remeknek körülbelül annyi köze van a Dnyeszter-menti városhoz, mint Alekosznak a kvantumgravitációs elmélet levezetéséhez.
Valójában a kijevi csirke moszkvai, sőt azt kell mondjam kissé komcsi is, tehát igazi guerilla eledel!

Moszkvai, mert ugyan egy francia chéf alkotta meg először, de a Moszkvai Kereskedelmi Kamara éttermében , méghozzá az 1900-as évek elején.
Kijevi azért lett, mert a Lenin elől menekülő egykori cári család  holdudvarának nem akaródzott kimondani a gyűlölt vörös város nevét a párizsi skanzel-izé éttermében, hanem inkább monokliját fölényesen az ölébe ejtve rendelt egy "kijevit" a főúrtól.
Komcsi pedig azért, mert a feljebb említett, emigrációba kényszerült burzsoáziával ellentétben túlélt minden vörösterrort és sztálini tisztogatást, sőt még a peresztrojkával is dacolva igen nagy népszerűségre tett szert a Szovjetunió éttermeiben "kotleta po kijevszki" néven
Megjegyzem nem is baj, ha nem egy olyan városról neveznek el egy szárnyasból készült ételt, amely város szimbóluma a gesztenye és ahol a bort narancslével isszák...

Most, hogy így kiveséztük a történelmi és egyéb hátteret, akár neki is láthatunk elkészíteni ezt a sokat emlegettet baromfit.


Hozzávalók:


2 db csirke melle
15 dkg trappista sajt
vaj, teavaj (NEM margarin!!!)
petrezselyemzöld
metélőhagyma, vagy újhagyma
só
liszt
tojás
mustár 
zsemlemorzsa




Először a vajat gyúrjuk össze a lereszelt sajttal és a petrezselyemzölddel, metélőhagymával, tetszés szerint adhatunk még hozzá sót, borsot, szerecsendiót, esetleg mustárt és én semmiképp sem hagynék ki egy kis fokhagymát!

Ha mindezt szépen összedolgoztuk osszuk négyfelé majd egyenként hengergessük alufóliába és az egészet be a hútőbe kicsit dermedni.


Eközben két egész csirkemellfilét középen északról déli irányban kettévágunk, így kapunk négy darab húst. Ezeken megfelelő bemetszéseket ejtve "zsebeket" vágunk, miáltal könyvszerűen kinyithatóvá válnak. Mielőtt megtöltenénk őket a hűtőből kivett tuningolt vajjal ki is klopfolhatjuk a húst. Sóval borssal hintsük be majd jöhet a töltelék! A töltelékre ráhajtogatott hús "szárnyait" fogpiszkálóval vagy hústűvel tűzzük össze!

Ezután jöhet az a folyamat, melyet a szaknyelv panírozásnak hív!
2-3 tojást feltörünk és felverünk (sárgáját.fehérjét együtt). A töltött hússzeleteket először lisztbe, majd a tojásba mártjuk, végül pedig meghengergetjük a zsemlemorzsában.
Ha elkészültünk minden szelettel ismételjük meg a műveletet ( liszt-tojás-zsemlemorzsa), ha megvan, tegyük be az egészet negyedórára a hűtőbe ezáltal (és a dupla panír miatt) a vaj nem fog kifolyni sütés közben.
Süthetjük 180 fokon tepsiben villany, vagy gáztűzhelyen, de akár fritőzben is, bár utóbbi kissé gyorséttermi-jelleget kölcsönöz főztünknek. A sütési idő előmelegített sütőben nagyjából 10-15 perc.

Tálalhatjuk rizzsel, sült krumplival, vagy krumplipürével.

Stir Fry

Hozzávalók:

csirkemell-csíkok, kockák, paralellopipedonok vagy egyéb geometriai testek csirkemellből
vöröshagyma,
babcsíra,zöldpaprika,
sárgarépa,
kukoricakonzerv,
gomba,
apró zöldborsó,
rizs, vagy főtt tészta




Fűszerek:
só,
bors,
(szójaszósz), édes chilli szósz
zúzott fokhagymam kínai "five spice" azaz "ötfűszer"-keverék


Babcsírát nem tudom mennyire lehet otthon beszerezni, de ha nem sikerül, amiatt ne fájjon a fejünk, egyszerűen pótolható bármilyen zöldséggel amit szeretünk és ez gyakorlatilag igaz az összes többi összetevőre is. Vegetariánusok is fogyaszthatják értelemszerűen csirkemell nélkül, a szójaszószhoz pedig egyáltalán nem kell ragaszkodnunk, hiszen közel sem olyan egészséges, mint azt terjesztik róla az íze pedig szerintem borzalmas!
Most, hogy így szépen leírtam mennyire felesleges bejegyzésem első 15 sora, nekiláthatunk a főzésnek.
A szójaszósz helyett használhatunk saját szószt, amit fokhagymapüréből, kevés cukorból, olajból és kukoricalisztből keverhetünk. ínyencek és Stahl Judit konyháján nevelkedettek adhatnak hozzá egy kis gyömbért, vagy fahéjat.
Alapvetően wokban kellene elkészíteni eme nagyszerű távol-keleti étket, ám ezért ne szaladjunk el lóhalálában a 100 forintos boltba, egy sima serpenyő is megfelel a célnak. Először vágjunk fel egy fej vöröshagymát apró kockákra és pirítsuk meg kevés olajon. Ehhez adjuk hozzá a répát melyet előzőleg gyufaszál vékonyságúra szeleteltünk. Ja, hogy szólhattam volna előbb is? Ok, akkor kezdjük a zöldségekkel; vágjunk fel mindent jó apróra, kivéve a babcsírát, a gombát pedig szimplán szeleteljük fel!


Miután ezzel megvagyunk (tehát már a serpenyőben/wokban pirul a hagyma és a répa, jöhetnek sorra a zöldségek, kezdjük először a gombával. Ha a gomba már megpuhult (egy fedővel gyorsíthatjuk ezt a folyamatot, amit a szaknyelv párolásnak hív) adjuk hozzá a többi zöldséget, egy kis sót, borsot és a fűszereket. Ha nem kaptunk kínai five spice keveréket, semmi vész az ugyanis nem más, mint ánizs, kömény, szegfűszeg, fahéj, valamint fekete bors keveréke, amit házilag is össze tudunk kutyulni magunknak, maximum az ánizst kihagyjuk nem lévén minden háztartás elengedhetetlen kelléke...
Miután a zöldségek szépen megpuhultak (a legjobb egyébként félig megfőzve) folyamatos kevergetés mellett hozzáadunk egy kevés édes chilli szószt (ha nem kaptunk elkészíthető chilli paprika, kömény, bors, paprika, fokhagyma, ecet és juhar szirup keverékéből, bár szerintem egyszerűbb készen megvenni ;-)


A csirkehúst a legjobb külön megfőzni, bár hozzá is adhatjuk az egészhez (nagyjából a hagyma és a gomba között). Amennyiben külön főzzük ezt tehetjük vízben illetve egy másik serpenyőben olajon pirítva és amikor kész adjuk hozzá a szójaszószt, vagy amivel ízesíteni kívánjuk. Csirkemell helyett használhatunk bármilyen más húst is én épp ma próbáltam ki darált marhahússal, múlt héten pedig rákkal és határozottan kellemes volt mindkettő!


Ha elkészültünk a hússal is, adjuk hozzá a zöldségekhez. Főzhetünk ki hozzá tésztát vagy rizst, de nem lesz hiányérzetünk akkor sem ha csak magában fogyasztjuk.


Ha a végtermék valami ilyesmire hasonlít, akkor jól csináltuk. 

Elméletileg ilyen egy Stir Fry

Amennyiben teljesen másképp néz ki, viszont ízlik, akkor is jól csináltuk!

Fontos, hogy annyit főzzünk csak, amennyit meg is eszünk, mert frissen az igazi!

Jó étvágyat!

Fidel Gasztro

Hamburger házilag

Nem egy  tipikus magyar étel, viszont mindenki szereti és ha már nem ez lett a blog neve, (valami kis ratyi lefoglalta az irgumburger  nevet meg a következő ötletemet is, hogy aztán két évig ne írjon oda semmit...) stílszerű, ha egy jóféle burger recepttel indítunk, mivel rém egyszerű, elkészítése nem igényel különösebb felkészültséget.

Kell hozzá először is fél kiló darált hús. Angolszász területeken a marhahúst preferálják én is jobban szeretem, de Magyarországon a darált disznóhús nagyobb eséllyel kapható a hentesnél és olcsóbb is. Zsemle: minden nagyobb áruházban lehet kapni hamburgerzsemlét ez a sima zsemlénél általában nagyobb méretű, és édesebb, teteje pedig szezámmaggal van meghintve. Egyébként pedig tök mindegy, ha csak sima zsömlét kapunk és nincs időnk ezzel szórakozni akkor az is tökéletesen megfelel a célnak.

Ezzel gyakorlatilag mindenünk meg is van ami egy alap burgerhez kell, az összes többi ízlés dolga. Ha sajtimádók vagyunk vegyünk sajtot. 30 deka trappistát nem túl nehéz fellelni, bárhol kapható. Többnyire ketchup és majonéz is alapkellék , de van aki mindkettőt utálja, vagy allergiás rá. Számomra a hamburger elképzelhetetlen hagyma nélkül, legjobb a karikákra vágott lilahagyma. Ez persze nap közben jelentősen korlátozhatja társas érintkezéseinket, ezért nem árt ha fogat mosunk utána (nem mintha bármit érne,  egy jó hagymás burger elfogyasztása után órák múltán is elég csak egy szégyellős kis büfi, hogy a buszon velünk szemben ülőt uticéljának újratervezésére valamint visítva menekülésre késztessünk).

Húsimádók vehetnek néhány szelet bacont is, amit egy kis BBQ szósszal megkenve és megpirítva igazi ínyencséggé varázsolhatjuk ártatlannak indult kis tömegkajánkat.

Számomra alapelv főzésnél, hogy egy recepttől nem csak el lehet térni, de egyenesen kötelező! Ez fokozottan igaz a hamburgerre bár vannak bizonyos alaptörvények:

Nincs két egyforma ember, így mindenkinek más az ízlése, ízvilága is, magyarán szólva azt teszel a saját kajádba ember, ami jól esik, és amit meg is fogsz enni! Például salátát  és vagy paradicsomot.

Ha mindent megvettünk és haza is értünk vele kezdjünk is mindjárt hozzá mégpedig a hússal mivel azt tart a legtöbb ideig.  A darálthúst tetszés szerint ízesíthetjük, én sóval borssal, egy kis mustárral és egy csepp tabasco szósszal szoktam összekeverni, meg persze egy kis apróra vágott hagymával. Ezek közöl bármelyiket hozzáadhatjuk, vagy ha úgy tetszik egyiket sem! Ha az ízesítéssel megvagyunk kis pogácsákat gyúrunk aztán a két tenyerünk között tapsolást imitáló mozdulattal kilapítjuk. Mindenki látott már hamburgerhúst, gondolom nem kell részleteznem. Kisüthetjók serpenyőben egy kis olajon, vagy kiolajpzott tepsiben 180-200 fokon kb 10-15 perc alatt. Előbbi gyorsabb, de itt gyorsan meg is jegyeznék valamit; nem nagyon fogok időhatárokat írogatni a receptekbe, csak ahol muszáj, az ugyanis a halálom amikor valaki "stopperral főz". Egy ételt akkor kell kivenni a sütőből, levenni a tűzről, stb, amikor készen van, megfőtt, megsült, akármi. Hogy ezt honnan tudhatjuk? MEG KELL KÓSTOLNI és amennyiben emberi fogyasztásra alkalmas akkor készen van! Ha mi kicsit megpirítva szeretjük akkor még hagyjuk agy kicsit sülni. Ha  Jean D 'arc módra akarjuk elkészíteni (szénné égetve) akkor felejtsük a sütőben , csak előbb kapcsoljuk ki a füstjelzőt.

Ha a husi megsült a zsemlét kettévágjuk és megpirítjuk a belsejét. Ez azért fontos, mert ha esetleg el akarjuk tenni későbbre, vagy becsomagolni, vagy akármi, akkor a toastolt felület kevésbbé hajlamos beinni a burger belsejében található folyékony halmazállapotú összetevőket (úgyismint ketchup, majonéz, zsír), ezáltal elkerülhető, hogy burgerunk egy nagy ázott bucihoz legyen hasonlatos pár perccel később amiből csurog-csöpög minden.

A nehezével meg is volnánk. A salátát, hagymát, majonézt ketchupot én speciel az alján szeretem, erre a rétegekre jön nálam a hús, azon a BBQ szósszal megkent, előzőleg megpirított bacon, és mindezeket megkoronázandó, tetemes mennyiségű trappista sajt.

Most meg is éheztem, úgyhogy megyek és főz9k egy jóféle kis japán Styr Fry-t aminek a receptje valószínűleg a holnapi post témája lészen.

Addig is jó étvágyat mindenkinek!

Köszöntő

"Amely férjet nem csábít az otthoni asztal, nagyon könnyen elszokik otthonról, s tessék elhinni, hogy a házon kívül töltött idő többnyire pénzbe kerül. S ha még csak pénzbe kerülne!'"

(Jókai Mór)

Az éhes ember ingerült, türelmetlen, a jóllakott engedékeny, szelíd, ámbátor kicsit lusta... Manapság a konyhában már nem egyeduralkodó az asszony. az emancipáció és az újfajta családmodellek (muhaha!) átírták a háztartás vezetésének évezredes konvencióit. A legtöbb lány nem ér rá, hogy otthon anyuci szoknyája mellett főzni tanuljon, inkább önmegvalósít (tanul és vagy dolgozik), vagy divatfotózásokra/pornócastingokra jár mert az jobban megéri. Esetleg később rákényszerülvén és saját kárán sajátítja el az alapvető lépéseket, recepteket, többnyire tapasztaltabb barátnőitől, édesanyjától, az okosabbja pedig az anyósától, hiszen a férj az ő ételeinek ízét szokta, szerette meg.

Ugyanakkor manapság már a férfiak is szeretnek főzni, nem véletlen, hogy az összes híresebb szakács férfi; Jamie Oliver, Gordon Ramsay, etc.

Egymást érik a különböző főzőshow-k és műsorok, ahol megtudhatjuk hogyan kell elkészíteni a  baracklekváros tintahaltapadókorong-curryt avokádó mártásban, ami nem éppen a legjobb alapozás egy olyan ember számára, akinek egy egyszerű rántotta is problémát okoz.

A főzés alapvetően nem a konyhában kezdődik, még csak nem is a vásárlással. Ha vendégséget várunk napokkal előtte nem árt összeírogatni mit fogunk főzni, vannak-e speciális igények (például a főrabbit és barátait ne várjuk hurka-kolbász kombóval, mint ahogy a vegetariánus barátinkra is kell gondolni, csakúgy mint a lisztérzékenyekre és még sorolhatnám)  Ez persze csak azokra igaz, akik megtehetik, hogy az egyébként  szokásos egy nap vásárlás egy nap főzés sorminta szerint élnek.  Azonban nem mindenki rendelkezik ennyi szabadidővel, viszont nekik is kell enniük. "Ez van!" mondhatnánk, számukra találták ki a gyorséttermeket, ami persze nem megoldás és nem is a legegészségesebb variáció, ha pedig minden nap étteremben eszünk azt  előbb-utóbb a pénztárcánk is megsínyli. Nem akarok álszentkedni, és is járok "Mekibe" és a sajtburgerükért egyszerűen oda vagyok (kivéve az uborkát amire alattomosan ráolvasztják a sajtot, hogy ne lehessen műtét nélkül eltávolítani) és akárki akármit mond a Big Mac is nagyon finom.

Sokkal gazdaságosabb azonban, ha megtervezzük, mennyi időnk lesz egy adott héten/napon és előre megfőzzük, vagy csak előkészítjük, majd pedig megfőzünk saját magunknak.

Én a főzés alapjait konkrétan úgy sajátítottam el, hogy általános iskolás koromban kettőkor végeztem a suliban, hazarohantam, volt egy órám főzni valamit, mivel a szüleim dolgoztak, aztán mehettem edzésre. Első szabály: MEGNÉZNI MI VAN ITTHON! Második szabály: FELHASZNÁLNI! Ez gimi alatt sem nagyon változott aztán pedig jött az egyetemi kolesz amely a gazdaságos főzéstudomány magasiskolája volt, értsd, 5-6 csóró bölcsész nap mint nap összedobta amije volt, kinek tészta, kinek olaj, kinek víz, és akkorákat zabáltunk, hogy utána elkéstünk a délutáni szemináriumról, mert nem tudtunk felállni a fotelból.

Egy  viszonylag rövid háztartási gyakorlat után már bárki fel tudja mérni, hogy egy héten mennyi élelmiszer fogy, kialakul egy napi rutin, ami alapján előre lehet tervezni. Később már havi szinten, gondolkodás nélkül meg tudjuk mondani mennyi kell az alapélelmiszerekből - cukorból, sóból, lisztből, olajból, krumpliból, stb - ezeket akár egyszerre is beszerezhetjük, szűk környezetünk erősebb tagjainak bevonásával.

A főzés azonban ténylegesen ott kezdődik, hogy kimegyünk a konyhába és kinyitjuk a fiókot.

A második lépés általában egy fazék víz felforralása, hihetetlen, de egyeseknek még ez is gondot okoz. Minden egyes lépésnek megvannak az apró kis fortélyai, pl ha sót szórunk a vízbe hamarabb felforr, pár csepp olaj és a tészta nem tapad/ragad össze. 

E sorok írója head chéf/konyhafőnök egy londoni pub/étterembe, mely London legrégebbi sörmérése is egyben. Ez a blog pedig azért született, hogy megszerettesse a főzést azokkal is, akiknek eddigi legkomplikáltabb gasztronómiai alkotása egy vajaskenyér volt.

Jó szórakozást és jó étvágyat kívánok!