Köszöntő

"Amely férjet nem csábít az otthoni asztal, nagyon könnyen elszokik otthonról, s tessék elhinni, hogy a házon kívül töltött idő többnyire pénzbe kerül. S ha még csak pénzbe kerülne!'"

(Jókai Mór)

Az éhes ember ingerült, türelmetlen, a jóllakott engedékeny, szelíd, ámbátor kicsit lusta... Manapság a konyhában már nem egyeduralkodó az asszony. az emancipáció és az újfajta családmodellek (muhaha!) átírták a háztartás vezetésének évezredes konvencióit. A legtöbb lány nem ér rá, hogy otthon anyuci szoknyája mellett főzni tanuljon, inkább önmegvalósít (tanul és vagy dolgozik), vagy divatfotózásokra/pornócastingokra jár mert az jobban megéri. Esetleg később rákényszerülvén és saját kárán sajátítja el az alapvető lépéseket, recepteket, többnyire tapasztaltabb barátnőitől, édesanyjától, az okosabbja pedig az anyósától, hiszen a férj az ő ételeinek ízét szokta, szerette meg.

Ugyanakkor manapság már a férfiak is szeretnek főzni, nem véletlen, hogy az összes híresebb szakács férfi; Jamie Oliver, Gordon Ramsay, etc.

Egymást érik a különböző főzőshow-k és műsorok, ahol megtudhatjuk hogyan kell elkészíteni a  baracklekváros tintahaltapadókorong-curryt avokádó mártásban, ami nem éppen a legjobb alapozás egy olyan ember számára, akinek egy egyszerű rántotta is problémát okoz.

A főzés alapvetően nem a konyhában kezdődik, még csak nem is a vásárlással. Ha vendégséget várunk napokkal előtte nem árt összeírogatni mit fogunk főzni, vannak-e speciális igények (például a főrabbit és barátait ne várjuk hurka-kolbász kombóval, mint ahogy a vegetariánus barátinkra is kell gondolni, csakúgy mint a lisztérzékenyekre és még sorolhatnám)  Ez persze csak azokra igaz, akik megtehetik, hogy az egyébként  szokásos egy nap vásárlás egy nap főzés sorminta szerint élnek.  Azonban nem mindenki rendelkezik ennyi szabadidővel, viszont nekik is kell enniük. "Ez van!" mondhatnánk, számukra találták ki a gyorséttermeket, ami persze nem megoldás és nem is a legegészségesebb variáció, ha pedig minden nap étteremben eszünk azt  előbb-utóbb a pénztárcánk is megsínyli. Nem akarok álszentkedni, és is járok "Mekibe" és a sajtburgerükért egyszerűen oda vagyok (kivéve az uborkát amire alattomosan ráolvasztják a sajtot, hogy ne lehessen műtét nélkül eltávolítani) és akárki akármit mond a Big Mac is nagyon finom.

Sokkal gazdaságosabb azonban, ha megtervezzük, mennyi időnk lesz egy adott héten/napon és előre megfőzzük, vagy csak előkészítjük, majd pedig megfőzünk saját magunknak.

Én a főzés alapjait konkrétan úgy sajátítottam el, hogy általános iskolás koromban kettőkor végeztem a suliban, hazarohantam, volt egy órám főzni valamit, mivel a szüleim dolgoztak, aztán mehettem edzésre. Első szabály: MEGNÉZNI MI VAN ITTHON! Második szabály: FELHASZNÁLNI! Ez gimi alatt sem nagyon változott aztán pedig jött az egyetemi kolesz amely a gazdaságos főzéstudomány magasiskolája volt, értsd, 5-6 csóró bölcsész nap mint nap összedobta amije volt, kinek tészta, kinek olaj, kinek víz, és akkorákat zabáltunk, hogy utána elkéstünk a délutáni szemináriumról, mert nem tudtunk felállni a fotelból.

Egy  viszonylag rövid háztartási gyakorlat után már bárki fel tudja mérni, hogy egy héten mennyi élelmiszer fogy, kialakul egy napi rutin, ami alapján előre lehet tervezni. Később már havi szinten, gondolkodás nélkül meg tudjuk mondani mennyi kell az alapélelmiszerekből - cukorból, sóból, lisztből, olajból, krumpliból, stb - ezeket akár egyszerre is beszerezhetjük, szűk környezetünk erősebb tagjainak bevonásával.

A főzés azonban ténylegesen ott kezdődik, hogy kimegyünk a konyhába és kinyitjuk a fiókot.

A második lépés általában egy fazék víz felforralása, hihetetlen, de egyeseknek még ez is gondot okoz. Minden egyes lépésnek megvannak az apró kis fortélyai, pl ha sót szórunk a vízbe hamarabb felforr, pár csepp olaj és a tészta nem tapad/ragad össze. 

E sorok írója head chéf/konyhafőnök egy londoni pub/étterembe, mely London legrégebbi sörmérése is egyben. Ez a blog pedig azért született, hogy megszerettesse a főzést azokkal is, akiknek eddigi legkomplikáltabb gasztronómiai alkotása egy vajaskenyér volt.

Jó szórakozást és jó étvágyat kívánok!